2010.01.10.
Kábultan ám, de szemhéjaim lassan felemeltem. A matrac melyen ültem hideg volt, s kezeim hátravoltak kötözve. Csuklómba vájt a vastag zsineg, s minél jobban próbáltam kiszabadulni, annál inkább szorult rám. Egy sötét hajú férfi lépett be a szobába, fekete dzsekijéből kilátszott pisztolya. Szememmel lassan végigmértem.
- Mit keresek itt? - kérdeztem rá remegő hanggal. - Ki vagy? - arrogánsan felnevetett.
- Kicsim - lehajolt hozzám, s megsimogatta arcom. Szívverésem felgyorsult, s tekintetem nem tudtam levenni fegyveréről. - Még fogalmad sincs hova kerültél.
- Ki vagy? - ismételtem meg kérdésem.
- Zayn - válaszolta szemrebbenés nélkül. - Zayn Malik.
Fejem fentebb emeltem, hogy lássam arcát. Lassan kisétált a szobából, lépteit még az ajtó mögül is hallottam, s a zár kattanását. Hangos nyöszörgéssel próbáltam kezeim kiszabadítani a kötél fogságából, ám sikertelenül. Szemem megakadt egy pengén, mely nem messze volt tőlem. Lábammal igyekeztem magamhoz közelebb húzni, így cipőm orrával próbáltam magamhoz vonszolni az éles tárgyat. Hirtelen valaki elrúgta előlem menekülésem kulcsát, így lassan vezettem fel tekintetem az illetőre.
- Kérlek - hangzott el ez az egy szó számból, viszont alig halhatóan.
- Mit kérsz? - egy szánalmas tekintetet vetett rám.
- Engedj el.
Hű!
VálaszTörlésNem szoktam nagyon ilyen kaliberű blogokat olvasni, de az első mondattól kezdve megfogtál. Úgy gondoltam, beleolvasok még kicsit, hátha megtetszik. Aztán elolvastam az egészet, és a fülszöveget is. Hát olyan hatást értél el nálam, amit eddig egyik ilyesfajta blog sem! Imádom! A történetet már most, a stílusod, ahogy írsz... Lenyűgöztél!:)
Ölel:Skye
Köszönöm szépen!
TörlésEz nagyon sokat jelent:)💕