28 augusztus 2015

Prológus

2010.01.10.

Sötét volt, s a fák árnyai hosszan nyúltak az elhagyatott utca macskakövein. Lassan emeltem lábaim, cipőm kopogása visszhangzott az üres utcán, s a lámpák pislákoló fénye alig-alig adott fényt. Néhány furcsa árny suhant el mellettem, melyekre rögtön felkaptam fejem. Hátam mögé néztem, majd egy fél fordulatot véve körbenéztem. Nem láttam semmit a hold fényével megvilágított házakon kívül. Tovább sétáltam, néhány lépésenként megállva majd újra elindulva. Egy kéz ragadta meg vállam, s egy számat, ezzel elfojtva sikításom. Orromhoz emelt egy textildarabot, melynek erős szaga egyre jobban elkábított. Testem elengedte magát, még éreztem, hogy csupán keze tart.

Kábultan ám, de szemhéjaim lassan felemeltem. A matrac melyen ültem hideg volt, s kezeim hátravoltak kötözve. Csuklómba vájt a vastag zsineg, s minél jobban próbáltam kiszabadulni, annál inkább szorult rám. Egy sötét hajú férfi lépett be a szobába, fekete dzsekijéből kilátszott pisztolya. Szememmel lassan végigmértem.
- Mit keresek itt? - kérdeztem rá remegő hanggal. - Ki vagy? - arrogánsan felnevetett.
- Kicsim - lehajolt hozzám, s megsimogatta arcom. Szívverésem felgyorsult, s tekintetem nem tudtam levenni fegyveréről. - Még fogalmad sincs hova kerültél.
- Ki vagy? - ismételtem meg kérdésem.
- Zayn - válaszolta szemrebbenés nélkül. - Zayn Malik.
Fejem fentebb emeltem, hogy lássam arcát. Lassan kisétált a szobából, lépteit még az ajtó mögül is hallottam, s a zár kattanását. Hangos nyöszörgéssel próbáltam kezeim kiszabadítani a kötél fogságából, ám sikertelenül. Szemem megakadt egy pengén, mely nem messze volt tőlem. Lábammal igyekeztem magamhoz közelebb húzni, így cipőm orrával próbáltam magamhoz vonszolni az éles tárgyat. Hirtelen valaki elrúgta előlem menekülésem kulcsát, így lassan vezettem fel tekintetem az illetőre.
- Kérlek - hangzott el ez az egy szó számból, viszont alig halhatóan.
- Mit kérsz? - egy szánalmas tekintetet vetett rám.
- Engedj el.

2 megjegyzés:

  1. Hű!
    Nem szoktam nagyon ilyen kaliberű blogokat olvasni, de az első mondattól kezdve megfogtál. Úgy gondoltam, beleolvasok még kicsit, hátha megtetszik. Aztán elolvastam az egészet, és a fülszöveget is. Hát olyan hatást értél el nálam, amit eddig egyik ilyesfajta blog sem! Imádom! A történetet már most, a stílusod, ahogy írsz... Lenyűgöztél!:)
    Ölel:Skye

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Ez nagyon sokat jelent:)💕

      Törlés